A sziklán a turistajel

Egy idő után elég nehezen követhetővé vált az út. Sokszor nem is láttuk, merre vezet, csak a jeleket láttuk felfestve a kövekre, azokat követtük. Pár helyen az sem látszott, hogy 2 méter múlva hol az utunk. Volt, ahol kiszáradt patak medrében kellett mennünk. Az felfelé tartó szakaszon talán összesen hét emberrel találkoztunk.
A sziklán a turistajel

Barlang

Már a bejáratnál figyelmeztettek minket, hogy vizet nagyon kevés helyen tudunk venni, ezért vigyünk sokat, vagy igyunk keveset. Az első vízvételi hely egy barlang volt, ahol cseppenként lehetett megtölteni az üveget. Nekünk még volt elég folyadékunk, így csak az érdekesség kedvéért néztük meg a barlangot.

Barlang

Fent a gerincen

Ahogy felértünk a szurdokvölgyből a tetőre, hirtelen teljesen megváltozott a táj. Az addig kevés növényzetű, főleg köves völgyből egy füves, erdős lankásabb részen folytattuk az utat. Itt már több ösvény volt, de emberrel még itt sem találkoztunk.

Fent a gerincen

Útelágazás

Nem volt más turistatérképünk a nemzeti parkról, csak amit a belépőjegyre nyomtattak. Ennek ellenére nem lehetett eltévedni, mert minden útelágazásban tábla mutatta az irányokat, és hogy mennyi idő odaérni.

Útelágazás

Turistaház

Utunk kétharmadánál értük el a turista házat, ami egy geoláda miatt volt fontos számunkra. Itt már büfé is volt, fel lehetett tölteni a fogyatkozó készletünket. Innentől emberekkel is sokkal többel találkoztunk.

Turistaház